Érdekes tények a Csivaváról

Szerző: Dániel Metz

Dátum: 2021.05.25

A Csivava kutyafajtát talán nem is kell bemutatni, hisz a kis termetű kutyusok közül ők a legnépszerűbbek és minden bizonnyal a legjellegzetesebbek. Főbb ismérveik alapján, mint a nagy szemek, méretéhez képest hatalmas elálló fülek, amelyekkel a legkisebb neszt is messziről meghallja és apró termete az első pillanattól felhívja magára a figyelmet. Ezek a tulajdonságai kiváló jelzőkutyává teszik. Intelligenciájuk, érzelmi érzékenységük is igazán fejlett, így terápiás folyamatokba is szívesen bevonják őket. Az apró méret azonban ne tévesszen meg senkit, ők nem holmi kiegészítő „táskakkutyák”, ennél sokkal több rejlik bennük. Sportos testalkatuk, éber és védelmező jellemük miatt, ha úgy érzékeli a csivava, hogy szeretett gazdája bajban van, akkor igazán harciassá tud válni és a méreténél akár jóval nagyobb állatot is megtámad.

Honnan is indult hódító útjára a Csivava?

Bár igazán kevés információnak vagyunk birtokában a Csivava származásával, történetével kapcsolatban, a tudósok úgy gondolják, hogy ez az ősi kutyafajta Mexikóból származik. Mexikóban még ma is él, egy a Csivavához nagyon hasonló faj, ősi nevén Techichi, mely kis termetű, terrierszerű kutya volt, akinek képét a városfalaikon is ábrázolták. Egyes források arra utalnak, hogy már az aztékok és a toltékok idejében is őrzőkutyaként használták őket. Biztosabb történeti források kb. 120 évvel ez előttről léteznek, amikor is a bennszülöttek révén az Amerikai Egyesült Államokba érkezett a kutya. A ma ismert Csivava faj, úgy alakult ki, hogy Európában keresztezték papilonnal, tibeti spániellel és törpespiccel.

csivava
Csivava

Ez csak az egyik elmélet. Mivel a kutya eredetének történetét még homály fedi, de egy igazán kedvelt kutyafajtáról beszélünk, így sokan kutakodtak és szerettek volna megtudni minél többet a csivaváról. A másik teória pedig az, hogy ezek a kutyusok a toltékok és az aztékok szent kutyáinak leszármazottai, amelyek amellett, hogy áldozati állatok voltak, gyakran kerültek az ünnepi terített asztalra, mint finom ínyencségek. Ezt megerősíti Hernán Cortés egyik ránk maradt levele, amelynek tartalmát, mai fejjel kicsit talán nehezebben tudjuk elfogadni. Ez az írásos emlék arról szól, hogy az aztékok ételnek is tenyésztették, nevelték és fogyasztották az állatot.

Létezik még egy harmadik, kevésbé felkavaró feltételezés is, mely szerint a vikingek hajóin utaztak az ókori egyiptomiak által is jól ismert törpe csivavák az Újvilágba. Ennél is reálisabbnak tűnik az az ötlet, mely szerint a csivava a podengo pequenóval lehet közeli rokonságban, melyek a portugál tengerészek szeretett kutyái voltak. A sok ködös história közül annyi a bizonyos, hogy amerikaik fedezték fel a csivava ősét mexikói barangolásaik során.

Így vagy úgy, ezek a kutyusok, amelyeknek súlya 1,5 kg és 3 kg között mozog, igazi társsá tudnak válni, ha megfelelően tanítjuk őket és gondoskodunk róluk. A csivavák szocializációjára is hagyjunk elég időt, illetve a játékra, mozgásra, hiszen ez a fürge, gyors kutyus, kis termete ellenére határozott nevelést igényel.

Mindig megbízható tenyésztőktől vásároljunk Csivavát, és mindenképpen olvassunk utána a fajta jellegzetességeinek, ha azt szeretnénk, hogy sokáig hű és egészséges társunk legyen.